Kínában jártunk: a harmadik nap
december 11th, 2009 | 
Szügyi György 2009. november 4.
A 9 órás időeltolódás ellenére viszonylag kipihenten ébredek, és a hotel által biztosított svéd-kínai-asztalos reggeli minden igényt kielégít. Gyümölcsök között a görögdinnye, sárgadinnye, alma és néhány egzotikum, míg a tükörtojás, rántotta és egyéb reggeli felvágottak, ahogy egy 4 csillagos szállodában azt illik. Megadjuk a módját a reggelinek, de ennek ára van. A késői érkezés miatt a kongresszus legutolsó sorába szorulunk. Noha az első sorra nem számíthattunk, hiszen ott Mao lánya és egyéb régi kuomintang vezetők, valamint a jelenlegi állami és tartományi vezetők ülnek, de az idejében érkező közel 600 ember (szinte mindenki rajtunk kívül) asztalt is kap széke mellé.
Különböző szintű lelkesedéssel vetjük magunkat a kínai nyelven folyó kongresszus munkájába. Kínai-angol tolmácsokat kapunk, akik fülbe súgva fordítják a beszédeket. Ez némelyikünknek kínai is marad. Én magam nagyon élvezem, hogy konferenciákon, kongresszusokon szerzett tapasztalataim alapján úgy kényszerítem magam a koncentrációra, hogy jegyzetelek. Amikor az én tolmácsom fáradt, vagy csak igyekszik megérteni összefüggésében a beszédeket, akkor a mellettem ülő Hersics Irma tolmácsát hallgatom. Úgyhogy alapjában véve semmiről sem maradok le. Igaz az egyik tolmács később meg is kérdezte, hogy mi ez a technika, amit én használtam, mert a teremben rajtam kívül (kb. 600-an voltunk), senki nem jegyzetelt. Készséggel bevallom, erre a kérdésre válaszolva, hogy egy kínai kongresszuson, amennyiben az angol tolmácsolást tartalmilag nem jegyzetelem, eddig még szinte mindig, mindent elfelejtettem, amit hallottam. A kongresszus mondanivalója valóban nagyon érdekes, s bár csak több előadó együttes mondanivalójával kerekedik ki számomra a lényeg, de bizonyosnak érzem, hogy miután a történelmi időkben Shaanxi tartomány és fővárosa a Kínai Birodalom központja volt, és az a sok történelmi jelentőségű dolog, mint selyemút, és kínai tea monóliai kereskedelme, az mind ezen tartomány kereskedőinek, üzletembereinek leleményességét dicsérik.
Ezt mindenki a maga pozíciójából és nézőpontjából erősíti meg számomra. A tartományi alelnök az új kutatási központról, a történelemkutató a korábbi kereskedők, üzletemberek érdemeiről, a helyi svéd bank vezetője a múlt és a jövő közötti legfontosabb összekötő kapocsról, mint a turizmus, a pénzügyi stabilitás és a gyártókapacitások telepítéséről számol be, a Taiwanra szakadt üzletember eredeti Shaanxi dialektusban a képzés, oktatás fontosságáról, a helyi exkluzív bevásárló központ vezetője a különleges lehetőségekről, míg az Amerikában szerencsét próbált (23 évvel ezelőtt szegényen kivándorolt) Shaanxi üzletasszony az elért személyes sikeréről számol be büszkén.
A történelmi sikereket elérő Shaanxi kereskedő és üzletember olyannyira fontos téma, hogy az itteni 30 perces előadás előadója, Ligang professzor délután a kongresszus egyik kísérő eseményeként erről részletes előadást is tart. Az előadások közel 3 óra hosszán keresztül szünet és lankadásmentesen tartanak, majd a terem újfent, perceken belül kiürül. Csakhogy most mi is együtt haladunk a tömeggel, így megtapasztaljuk, mit jelent az, ha kis helyen sokan akarnak elférni.
Az ebéd a hotel éttermében fenséges, fantasztikus és ízletes.
Ebéd után üzletember találkozóra gyűlünk. A magyar delegációnak 3 asztala jutott, így van bőven hely az érdeklődőknek. Az egyetemi kapcsolatok ápolását olyan látványosan beszélik meg dr. Kiricsi Imre rektorhelyettes úr és Gyulai Rolland, valamint Szabad Gábor orvos professzorok, hogy az egyébként minden résztvevőről készült kiemelkedően sok fénykép a más-napi hely lap címoldalán számol be az eseményről. Ugyanígy a magyarországi kapcsolatokat élénkítő szándékkal a helyi Vámszabad terület igazgatója és az oda betelepült egyik gyártó cég vezetője, és elsősorban repülőgép alkatrészekkel kapcsolatos beszállítói lehetőségek felől érdeklődik. Ugyanilyen érdeklődés övezi Fekete Balázsnak a Magyar Állattenyésztési Szövetség elnökének arra vonatkozó tárgyalásait, hogy a magyar szarvasmarha tenyésztés vívmányait hogyan tudják hasznosítani (az ugyan két nappal később merült fel Kamarai tárgyalásunkon, hogy ők olyan szarvasmarhát szeretnének, melynek jóval több a húsa, mert egyre többen szeretnének steak-et enni a kíniak közül is .
Az üzletember találkozót a kezdeti sikereket elkönyvelve, jó másfél óra múlva ott kell hagyom, mert Ligang professzor kutatásainak eredményét egy fantasztikus előadás keretén belül mielőbb meg kell hallgatnom. Ő kutatja a történelmi, Shaanxi kereskedő és üzletember karakterét. Erről ő hetekig, de ezek után én is órákig tudnék beszélni, hiszen az üzleti kultúra újra-fejlődését ezen tradíciók mentén is igen jól meg lehet valósítani. Ezt a kulturális örökséget olyan gyakorlati dolgokon keresztül is megvilágítja, minthogy a Shaanxi üzletember mindig is szeretett jókat enni, sőt akár sokat is (bár a tengeri étkek nem olyan laktatósak, mint a jó magyar ételek), mégis hajlamos volt az elhízásra, de az olyan elvontabb dolgokat is jól körülírja, mint például a pozitív jövőkép érzékeny megalkotója, aki mindig lojális volt, kedves és barátságos, kiemelten családszerető, a folyamatos önfejlődés híve, aki néha még a felesége elhanyagolása árán is keményen és sokat dolgozott, nagyon szerette szülővárosát, a sikerességét, büszkeségét az elért gazdagságát értéknek tartotta, de soha nem hazudott és piszkos üzletekbe nem bocsátkozott, szavának mindig hitele volt, és még akkor is közmegbecsülésnek örvendett, amikor tudták róla, hogy a gazdagságot inkább magának akarja, mintsem másnak engedje, és ezt a nagyrabecsülés oly módon is megnyilvánult iránta, hogy volt olyan eset, hogy az elkobzott vagyonát 30 év után őt szülővárosába visszahívva számára visszaadták, s ő az elfecsérelt 30 év szemrehányása helyett meghatottan annyit mondott, köszönöm nagyra becsüléseteket.
De ugyanez a történelmi érték nemcsak egy elvont nemzeti örökségként, hanem a mának szóló gyakorlati útmutatóként is szolgál, Ligan professzor mondanivalójában. Ugyanúgy stimulálja a Shaanxi üzletember kreativitásának és innovatívitásának szükségességét, mint azokban az időkben, amikor a háborús lovak kereskedői hasznosításában jeleskedtek az elődök.
Az előadást követően szerettem volna néhány szót váltani Ligang professzorral, de televíziós riportot adott, azt követően pedig egy másik eseményre szaladt, így találkozásunk legközelebbi kínai utamra maradt.
A sok érdekesség és hasznos információ után már úgy tűnt, hogy csak egy, a fáradságot is figyelembe vevő lazító vacsora következik, s az időeltolódás miatti extra fáradság gyors alvása, de nem ez történt. Egy olyan étterembe mentünk, amely a Moulen Rouge- hoz hasonlít, pontosabban minden a szórakoztatásnak és a kellemes étkezésnek volt alárendelve. Újból 12 fogásos vacsoránk volt, de a vacsorát követően egy fantasztikus videóval támogatott zenei és tánc show következett, melyről azt gondolná az ember, hogy csak Amerikában tudják ilyen jól csinálni. A musical a 7 női típust mutatta be, melyre vonatkozóan mindegyik létező történelmi személyiség és történetének illusztrációjával együtt került bemutatásra. Tolmácsom szerencsére minden fontos történelmi tényt fejből tudott, így a zene, a mozgás, a színek, a történet és tanulságai fantasztikus egységben tárult elém, és volt élvezhető számomra.
Az előadás legvégén a különböző fogások szakácsai szintén megjelentek a színpadon és be-azonosíthatók voltak, mely szakács mely fogást készítette el. Teátrálisan meghajoltak és láthatóan élvezték, hogy műveiket velük, mint „szerzőkkel” azonosítja a közönség. S bár a műsor végén már nem először tapasztaltuk, hogy a közönség percek alatt „csomagol” és elhagyja a termet, ez még mindig a meglepetés erejével történt meg újból velünk. A mostani távozásnak azonban volt egy újabb show-eleme: nevezetesen, a pincérek meghajolva és köszönetet kórusban kántálva álltak sorfalat a távozók tiszteletére a kijárat két oldalán. Igen jól szórakoztunk azon, hogy ezt a búcsú üzenetet elmondták ugyan, s néhányan elindultunk kifelé, de valójában nem távoztunk, hanem amíg ők lehajolva befejezték a „búcsú verset”, addig lopakodva visszaszaladtunk az előző, távozást megkezdő pózba, így 4-szer, 5-ször is kicsikartuk ezt a szórakoztató búcsúzást.
A hangulat a tetőpontjára akkor hágott, mikor a belső udvar végén őrt álló jelmezes katonák mozdulatlanul és rezdülés nélküli arccal álltak díszőrséget a távozók tiszteletére, de mi mindenféle harci pózokban készítettünk fotókat velük és róluk. Igen csak jó hangulatban távoztunk és vettük jó néven, hogy a teljes közönség (a ránk várakozó 5 külön buszba) hibátlanul befért.
A 9 órás időeltolódás ellenére viszonylag kipihenten ébredek, és a hotel által biztosított svéd-kínai-asztalos reggeli minden igényt kielégít. Gyümölcsök között a görögdinnye, sárgadinnye, alma és néhány egzotikum, míg a tükörtojás, rántotta és egyéb reggeli felvágottak, ahogy egy 4 csillagos szállodában azt illik. Megadjuk a módját a reggelinek, de ennek ára van. A késői érkezés miatt a kongresszus legutolsó sorába szorulunk. Noha az első sorra nem számíthattunk, hiszen ott Mao lánya és egyéb régi kuomintang vezetők, valamint a jelenlegi állami és tartományi vezetők ülnek, de az idejében érkező közel 600 ember (szinte mindenki rajtunk kívül) asztalt is kap széke mellé.
Különböző szintű lelkesedéssel vetjük magunkat a kínai nyelven folyó kongresszus munkájába. Kínai-angol tolmácsokat kapunk, akik fülbe súgva fordítják a beszédeket. Ez némelyikünknek kínai is marad. Én magam nagyon élvezem, hogy konferenciákon, kongresszusokon szerzett tapasztalataim alapján úgy kényszerítem magam a koncentrációra, hogy jegyzetelek. Amikor az én tolmácsom fáradt, vagy csak igyekszik megérteni összefüggésében a beszédeket, akkor a mellettem ülő Hersics Irma tolmácsát hallgatom. Úgyhogy alapjában véve semmiről sem maradok le. Igaz az egyik tolmács később meg is kérdezte, hogy mi ez a technika, amit én használtam, mert a teremben rajtam kívül (kb. 600-an voltunk), senki nem jegyzetelt. Készséggel bevallom, erre a kérdésre válaszolva, hogy egy kínai kongresszuson, amennyiben az angol tolmácsolást tartalmilag nem jegyzetelem, eddig még szinte mindig, mindent elfelejtettem, amit hallottam. A kongresszus mondanivalója valóban nagyon érdekes, s bár csak több előadó együttes mondanivalójával kerekedik ki számomra a lényeg, de bizonyosnak érzem, hogy miután a történelmi időkben Shaanxi tartomány és fővárosa a Kínai Birodalom központja volt, és az a sok történelmi jelentőségű dolog, mint selyemút, és kínai tea monóliai kereskedelme, az mind ezen tartomány kereskedőinek, üzletembereinek leleményességét dicsérik.
Ezt mindenki a maga pozíciójából és nézőpontjából erősíti meg számomra. A tartományi alelnök az új kutatási központról, a történelemkutató a korábbi kereskedők, üzletemberek érdemeiről, a helyi svéd bank vezetője a múlt és a jövő közötti legfontosabb összekötő kapocsról, mint a turizmus, a pénzügyi stabilitás és a gyártókapacitások telepítéséről számol be, a Taiwanra szakadt üzletember eredeti Shaanxi dialektusban a képzés, oktatás fontosságáról, a helyi exkluzív bevásárló központ vezetője a különleges lehetőségekről, míg az Amerikában szerencsét próbált (23 évvel ezelőtt szegényen kivándorolt) Shaanxi üzletasszony az elért személyes sikeréről számol be büszkén. A történelmi sikereket elérő Shaanxi kereskedő és üzletember olyannyira fontos téma, hogy az itteni 30 perces előadás előadója, Ligang professzor délután a kongresszus egyik kísérő eseményeként erről részletes előadást is tart. Az előadások közel 3 óra hosszán keresztül szünet és lankadásmentesen tartanak, majd a terem újfent, perceken belül kiürül. Csakhogy most mi is együtt haladunk a tömeggel, így megtapasztaljuk, mit jelent az, ha kis helyen sokan akarnak elférni.
Az ebéd a hotel éttermében fenséges, fantasztikus és ízletes.
Ebéd után üzletember találkozóra gyűlünk. A magyar delegációnak 3 asztala jutott, így van bőven hely az érdeklődőknek. Az egyetemi kapcsolatok ápolását olyan látványosan beszélik meg dr. Kiricsi Imre rektorhelyettes úr és Gyulai Rolland, valamint Szabad Gábor orvos professzorok, hogy az egyébként minden résztvevőről készült kiemelkedően sok fénykép a más-napi hely lap címoldalán számol be az eseményről. Ugyanígy a magyarországi kapcsolatokat élénkítő szándékkal a helyi Vámszabad terület igazgatója és az oda betelepült egyik gyártó cég vezetője, és elsősorban repülőgép alkatrészekkel kapcsolatos beszállítói lehetőségek felől érdeklődik. Ugyanilyen érdeklődés övezi Fekete Balázsnak a Magyar Állattenyésztési Szövetség elnökének arra vonatkozó tárgyalásait, hogy a magyar szarvasmarha tenyésztés vívmányait hogyan tudják hasznosítani (az ugyan két nappal később merült fel Kamarai tárgyalásunkon, hogy ők olyan szarvasmarhát szeretnének, melynek jóval több a húsa, mert egyre többen szeretnének steak-et enni a kíniak közül is .
Az üzletember találkozót a kezdeti sikereket elkönyvelve, jó másfél óra múlva ott kell hagyom, mert Ligang professzor kutatásainak eredményét egy fantasztikus előadás keretén belül mielőbb meg kell hallgatnom. Ő kutatja a történelmi, Shaanxi kereskedő és üzletember karakterét. Erről ő hetekig, de ezek után én is órákig tudnék beszélni, hiszen az üzleti kultúra újra-fejlődését ezen tradíciók mentén is igen jól meg lehet valósítani. Ezt a kulturális örökséget olyan gyakorlati dolgokon keresztül is megvilágítja, minthogy a Shaanxi üzletember mindig is szeretett jókat enni, sőt akár sokat is (bár a tengeri étkek nem olyan laktatósak, mint a jó magyar ételek), mégis hajlamos volt az elhízásra, de az olyan elvontabb dolgokat is jól körülírja, mint például a pozitív jövőkép érzékeny megalkotója, aki mindig lojális volt, kedves és barátságos, kiemelten családszerető, a folyamatos önfejlődés híve, aki néha még a felesége elhanyagolása árán is keményen és sokat dolgozott, nagyon szerette szülővárosát, a sikerességét, büszkeségét az elért gazdagságát értéknek tartotta, de soha nem hazudott és piszkos üzletekbe nem bocsátkozott, szavának mindig hitele volt, és még akkor is közmegbecsülésnek örvendett, amikor tudták róla, hogy a gazdagságot inkább magának akarja, mintsem másnak engedje, és ezt a nagyrabecsülés oly módon is megnyilvánult iránta, hogy volt olyan eset, hogy az elkobzott vagyonát 30 év után őt szülővárosába visszahívva számára visszaadták, s ő az elfecsérelt 30 év szemrehányása helyett meghatottan annyit mondott, köszönöm nagyra becsüléseteket.
De ugyanez a történelmi érték nemcsak egy elvont nemzeti örökségként, hanem a mának szóló gyakorlati útmutatóként is szolgál, Ligan professzor mondanivalójában. Ugyanúgy stimulálja a Shaanxi üzletember kreativitásának és innovatívitásának szükségességét, mint azokban az időkben, amikor a háborús lovak kereskedői hasznosításában jeleskedtek az elődök.
Az előadást követően szerettem volna néhány szót váltani Ligang professzorral, de televíziós riportot adott, azt követően pedig egy másik eseményre szaladt, így találkozásunk legközelebbi kínai utamra maradt.
A sok érdekesség és hasznos információ után már úgy tűnt, hogy csak egy, a fáradságot is figyelembe vevő lazító vacsora következik, s az időeltolódás miatti extra fáradság gyors alvása, de nem ez történt. Egy olyan étterembe mentünk, amely a Moulen Rouge- hoz hasonlít, pontosabban minden a szórakoztatásnak és a kellemes étkezésnek volt alárendelve. Újból 12 fogásos vacsoránk volt, de a vacsorát követően egy fantasztikus videóval támogatott zenei és tánc show következett, melyről azt gondolná az ember, hogy csak Amerikában tudják ilyen jól csinálni. A musical a 7 női típust mutatta be, melyre vonatkozóan mindegyik létező történelmi személyiség és történetének illusztrációjával együtt került bemutatásra. Tolmácsom szerencsére minden fontos történelmi tényt fejből tudott, így a zene, a mozgás, a színek, a történet és tanulságai fantasztikus egységben tárult elém, és volt élvezhető számomra.Az előadás legvégén a különböző fogások szakácsai szintén megjelentek a színpadon és be-azonosíthatók voltak, mely szakács mely fogást készítette el. Teátrálisan meghajoltak és láthatóan élvezték, hogy műveiket velük, mint „szerzőkkel” azonosítja a közönség. S bár a műsor végén már nem először tapasztaltuk, hogy a közönség percek alatt „csomagol” és elhagyja a termet, ez még mindig a meglepetés erejével történt meg újból velünk. A mostani távozásnak azonban volt egy újabb show-eleme: nevezetesen, a pincérek meghajolva és köszönetet kórusban kántálva álltak sorfalat a távozók tiszteletére a kijárat két oldalán. Igen jól szórakoztunk azon, hogy ezt a búcsú üzenetet elmondták ugyan, s néhányan elindultunk kifelé, de valójában nem távoztunk, hanem amíg ők lehajolva befejezték a „búcsú verset”, addig lopakodva visszaszaladtunk az előző, távozást megkezdő pózba, így 4-szer, 5-ször is kicsikartuk ezt a szórakoztató búcsúzást.
A hangulat a tetőpontjára akkor hágott, mikor a belső udvar végén őrt álló jelmezes katonák mozdulatlanul és rezdülés nélküli arccal álltak díszőrséget a távozók tiszteletére, de mi mindenféle harci pózokban készítettünk fotókat velük és róluk. Igen csak jó hangulatban távoztunk és vettük jó néven, hogy a teljes közönség (a ránk várakozó 5 külön buszba) hibátlanul befért.
Fotóalbum:
